A három eset okát tekintve különbözik: 2006-ban az addig követett költségvetési költekezés okozta adósságnövekedés váltotta ki a krízist, 2008-2009-ben pedig a világméretű pénzügyi-gazdasági válság vezetett az addigra már hitelességét elvesztő magyar kormány bukásához.

A mostani finanszírozási nehézségekben a külső (főleg európai) negatív tényezők is szerepet játszanak, de a fő okok a hazai politikából és gazdaságpolitikából erednek. Viszont összetettek, különböző síkok egymásra csúsztak:

•   az elmúlt 19 hónap törvényhozása számos ponton szembekerült az alapvető demokratikus és európai értékekkel;

•   a látszat és a valóság tartósan szétvált a gazdasági folyamatokban, ami az egyik fő oka a túlzott deficit eljárás EU-beli fennmaradásának;

•   a kormányzás stílusa és magatartása először megdöbbenést, majd halk figyelmeztetéseket, végül határozott ellenállást váltott ki a nemzetközi és hazai politikai és gazdasági partnerekből;

•   a gazdaság pedig minden tekintetben zsákutcába került.

Mindez általános és súlyos külföldi és hazai bizalomvesztést okozott. Magyarország jelenleg a jogbizonytalanság és a kiszámíthatatlanság iskolapéldája az egész világon. Ezért nem akarják alacsony kamaton finanszírozni, ezért nem akar az üzleti szféra beruházni, ezért szivárog el a külföldi és a hazai tőke, ezért szenvednek a kkv-k, ezért viszik ki a kisemberek a megtakarításaikat.

A jelenlegi pénzügyi-finanszírozási válság természete tehát elsősorban bizalmi, politikai és csak másodsorban gazdaságpolitikai. A GKI már hónapok óta hangsúlyozza, hogy először intézményi-törvényi változásokra van szükség. A nemzetközi szervezetek is ehhez ragaszkodnak a pénzügyi tárgyalások előfeltételeként, mert csak törvényi korrekció nyújt biztosítékot a valódi változásra.

A gazdaság szempontjából szükséges legfontosabb intézményi-törvényi változtatások a következők:

•   a jegybank függetlenségének tiszteletben tartása,

•   a jogállami normák érvényesüléséhez történő visszatérés az Alkotmánybíróság jogkörének helyreállításával,

•   az adópolitika jövőbeli szabadságának megteremtése a pénzügyi stabilitási törvény módosításával,

•   a Költségvetési Tanács érdemi önállóságához szükséges szakmai feltételek megteremtése,

•   a törvényhozásban az egyéni képviselői beterjesztés visszaszorítása, minden törvényjavaslat esetében a kormányzati és az érdekképviseleti – szakmai egyeztetés lefolytatása,

•   a szükséges reformok és átalakítások mindegyikénél az érintettek számára megfelelő átállási-alkalmazkodási idő biztosítása, a már elfogadott és a már benyújtott törvények egyeztetése és szükséges korrekciója,

•   a nyelvújítással és a rohamtempójú törvénygyárral szétzilált adórendszer kitisztítása,

•   a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban első lépésben legalább a jelenlegi ellentmondások feloldása, majd az egész rendszer hosszú távú felülvizsgálata.

Nyilván bizonytalan, hogy ezek a változások valóban végbe mennek-e. Mivel azzal számolunk, hogy az ország finanszírozása csak egy IMF-EU-ECB megállapodással biztosítható, ezért nagyon valószínű, hogy az intézményi-politikai változások döntő része megtörténik. Enélkül pénzügyi válság és kormányválság fenyeget, s valószínű, hogy az utóbbi megelőzi az előbbit (ami egyben el is hárítja az államcsőd veszélyét). Így 2012 tavaszán alapvető gazdaságpolitikai fordulatra kerül sor. A zsákutcából ki kell és ki lehet jönni.

gki