A rendelet szerint a munkavállaló részére az Szja törvényben saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő térítésnek megfelelő összeg – azaz a 9 Ft/ km – akkor jár, ha:

• a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

• a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

• ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 139. § (2) bekezdésében felsorolt közeli hozzátartozója biztosítja.

Közeli hozzátartozónak minősül az említett rendelkezés alkalmazásában a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, a házastárs egyenes ágbeli rokona, az örökbe fogadott, mostoha és nevelt gyermek, az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülő, a testvér valamint az élettárs.

Mint látható, a mozgáskorlátozottak, valamint a súlyosan fogyatékos munkavállalók esetében a munkáltató a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a Korm. rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti. Mindez azt jelenti, hogy költségtérítés akkor is járhat, ha az említett munkavállaló közigazgatási határon belül közlekedik a munkahelye és a lakóhelye között.
A Korm. rendelet meghatározza azt is, hogy mi tekinthető hosszú várakozásnak e rendelet alkalmazásában. Ezek szerint hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.

Amennyiben nincs közösségi közlekedés, vagy ha a munkavállaló a munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem, vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, illetőleg mozgáskorlátozottak esetében (utóbbiaknak a helybeli útvonalra is téríthet) a saját gépjárművel történő munkába járás címén a Szja tv. szerint elszámolható összeggel azonos költségtérítést köteles a munkáltató fizetni.

Olyan esetben, ha pl. a délutáni műszak végén már elment az utolsó busz, vagy vonat és emiatt a munkavállaló személygépkocsival oldja meg a munkába járást, akkor nincs akadálya annak, hogy pl. a délutános hétre a személygépkocsi használatra tekintettel kilométerenként 9 forintot fizessen a munkáltató, míg más napokra pedig a jegy ellenértékét is kifizetheti. Az a lényeg, hogy egy napra csak egyféle módon lehet adni munkába járás címén költségtérítést.

Fontos tudni, hogy csak a kormányrendelet szerinti munkába járás esetén adható köztehermentesen költségtérítés. A közigazgatási határon belülről történő munkába járásra tekintettel kifizetett összeg - ide nem értve azt az esetet, ha a térítés mozgáskorlátozott munkavállaló részére történik, vagy közigazgatási határon belülre történik a munkába járás, de az sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem érhető el (pl. szeméttelep) - teljes egészében munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

A munkavállaló a munkába járás költségtérítése címén kilométerenként 9 forint bevételnek nem minősülő (adómentes) költségtérítésben részesülhet akkor is, ha egyébként a munkába járás tömegközlekedés igénybevételével is megoldható lenne, de azt a magánszemély nem veszi igénybe.

A Korm. rendelet nem zárja ki, hogy a munkáltató más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza az Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit. (A rendelkezés alkalmazása azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy a munkáltató teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a Korm. rendelet szerinti térítési kötelezettségét, illetve a munkavállaló közlekedési szokásait, azaz például annak ellenére, hogy a munkavállaló leadja a bérletét, csak a 9 forint/km-es térítést biztosít számára.)

A teljesség kedvéért fontos azt is megemlíteni, hogy a munkáltató annak a munkavállalójának is adhat a munkába járásra tekintettel költségtérítést, aki nem vesz igénybe tömegközlekedési eszközt és nem rendelkezik saját tulajdonban lévő személygépkocsival sem. Ekkor a munkában töltött napokra az oda-vissza útra is adható kilométerenként 9 forint, ami ugyancsak nem minősül bevételnek a magánszemélynél. Erre példa, amikor egy autóban többen utaznak ugyanarra a munkahelyre és az „utasok” átadják a jármű vezetőjének a benzinköltség ellentételezésül a kapott összeget.

Amennyiben a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható költségtérítésen felül fizet a munkáltató ilyen címen juttatást a magánszemélynek, akkor a felettes rész a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. A magánszemély a munkahelye és a lakóhelye közötti útvonalra gépjárművel történő munkába járás címén költséget nem számolhat el [Szja tv. 25. § (3) – (4) bekezdés].

Ha a magánszemély munkába járásra tekintettel kap költségtérítést, akkor emiatt nem fizet cégautóadót.

ado